Kamerás hardver
Ha eltekintünk a megapixelszámban levő eltéréstől (48 vs. 200), a két telefon főszenzora nagyon hasonló paraméterekkel rendelkezik. Az iPhone 15 Pro Max 1/1,28 inches érzékelője elhanyagolható mértékben nagyobb, mint a Samsung 1/1,3 inches szenzora, utóbbi viszont négyszer több pixelt képez le, vagyis egy képpont jóval kisebb területre van összehúzva, ami azért nem szerencsés, mert a szomszédos pixelektől nem lehet annyira elkülöníteni. De nem azért fotózunk 200 megapixelben, mert mind a 200 millió képpontot pontosan akarjuk detektálni, hanem azért, hogy ha összefogunk ilyenből négyet (50 megapixel), vagy kilencet (12 megapixel), akkor több információból lehet aztán előállítani a végleges képen levő konkrét pixel színét. Az iPhone csak négy képpontot von össze (ez a quad-Bayer technológia), viszont ezek a pixelek nagyobbak, ezért bizonyos helyzetekben pontosabban képezik le a valóságot. Mindkét iskola működik (mint azt majd látni fogjuk), de az biztos, hogy 200 megapixeles méretben felesleges fotózni, a nagyobb natív felbontás nem számít előnynek.
[+]
Rekeszérték kapcsán is közel van egymáshoz a két gyártó főkamerája (iPhone: f/1,8, S24 Ultra: f/1,7), viszont a stabilizáció kapcsán eltérő technológiát használnak. Az Apple most már három éve beveti az úgynevezett szenzorszintű stabilizációt (szinte egyedüliként a mobilos iparágban, bár a Tecno is mutatott be ilyen mobilt), ami abban tér el a mindenki más által használt optikai stabilizációtól, hogy ez utóbbi a szenzor előtt levő lencsék rázkódását csillapítja, a szenzorszintű megoldás pedig nevéből fakadóan magát az érzékelőt stabilizálja. Mivel a szenzor könnyebb, mint a lencserendszer, ezért nagyjából 5000 korrekciót tud másodpercenként megtenni, a hagyományos OIS-nél ez a szám 1000. Ettől még nem lesz ötször hatékonyabb, de finomabban működik.
[+]
Az ultraszéles modul nagyon hasonló a két termékben, mindkettő Sony szenzort használ (IMX564 a Samsungnál, IMX633 az Apple-nél), felbontásban, méretben nincs eltérés, de az Apple-nél van szupermakró opció. A nagy eltérést a zoom kapcsán fogjuk tapasztalni, az Apple a klasszikus iskolát követi: az ultraszéles és a normál látószög mellé egy ötszörös nagyításra képes modult tettek bele, ezen a távolságon hozza ki magából a legjobbat, ha nem kell ennyire közel hozni a témát, akkor a főkamera szenzorzoomja működik. A Samsung tavalyhoz képest variált: az eddigi, 10 megapixeles, háromszoros nagyításra képes egység megmaradt, de a korábbi tízszeres megoldást egy vadiúj, 50 megapixeles, ötszörös közelítésre alkalmas kamera váltotta, ami két okból is jó. Egyrészt össze lehet vetni az iPhone-nal, ami pont hasznos egy ilyen tesztnél, másrészt pedig a való élethez is jobban passzol, a tízszeres zoom így is megmarad a többelemes feldolgozással és az 50 megapixelből vágva, de jóval többször van szükségünk az ötszörös közelítésre, ehhez pedig alkalmazkodott a koreai csúcsmodell.
[+]
Az Apple a téma élességét a PDAF megoldás mellett egy LiDAR szenzorral igyekszik makulátlanná tenni (és ez nagyon jól jön a portréknál is), a Samsung a többirányú PDAF mellett lézeres mérést vet be, ezeknek pedig az az eredménye, hogy mindkét telefon a másodperc törtrésze alatt tud fókuszálni. Az előlapon egyaránt 12 megapixeles érzékelőket használnak, de itt az Apple több extrát vet be, mert egyrészt van mellé OIS, másrészt pedig ott ül a kamera mellett a dinamikus szigetben a 3D-s ToF szenzor, amit a FaceID is használ, de előlapi portrékhoz is jól jön. Ráadásul a szélesebb blende is az iPhone mellett szól, de nyilván a lényeg majd az elkészült képeken kellene látszódjon.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
